Levendulalánynak...levendulás ajándékcsomag!

Az én drága barátnőmre is méltón mondhatom, hogy levendulalány...egyrészt imádja és szédülten várja, hogy mikor szedheti végre gyönyörűséges virágait, hogy koszorút, buzogányt és egyéb szépséget készíthessen drága kolléganőinek...így egy jó pár óriás bokra ontja virágait, amit már elég régen ajándékoztam neki...s ami mára már az érett magvait elszórva szépen sokasodik a kiskertjében...ezenkívül pedig mikor is születhetett volna ennél megfelelőbb időpontban, amikor a levendula virágzik éppen!!! Szerettem volna az örömét azzal bővíteni, hogy erre a napra emlékezve éppen azzal kedveskedjek neki, amit szeret! Így lett ez egy levendulás ajándékcsomag...amit szívesebben bővítettem volna még levendula pálinkával...de levendula natúr természetes szappant csempésztem még bele... Meg aztán jó lett volna levendulás cukrot is készítenem, de ahhoz még nem elég nyílt volt a virág...helyette egy csokor frissen szedett levendula, amiből levendulás üdítőt készíthet. Mivel a kézimunka most az egyik kedvencem...varrtam neki egy kis levendulás...pillangós tárolót (tehet bele amit szeretne...)és egy horgolt levendulazsákot...hogy élvezhesse illatát bárhol...
S mivel tudom, hogy ő értékeli a kézzel készített meglepetéseket...remélem örömét leli benne.
Isten éltessen Belli!

Lelkünk ápolása...

Mindig gyógyír, ha olyan dolgot teszel, amit szeretsz, megnyugtat és lefoglal... Ezt tettem ma és tesszük amikor csak lehet, hogy ne gondolkodjon annyit az ember. Mamival szeretünk kertészkedni. Veteményesben babrálni...ültetni és horolni...és egymás társaságában lenni...persze beszélgetünk sokat és bármilyen fájó be kell, hogy lássam ez így a jó. Szenvedni látni szerettünket...hol már az orvos tudomány is megállt...és nem segíthet...még szívbe markolóbb, mert összeszorult szívvel ültünk az ágya mellett egy olyan embernek, aki mindig a legerősebb volt közülünk és az utolsó pillanatig tudatában volt mindennek. Nem akarok többet erről beszélni és írni, mert fáj és ha rágondolok megtelik a szemem könnyel... Szívünkben tovább él papi, aki az apám helyett az apám volt és gondomat viselte és törődött velem úgy, mint a saját gyerekeivel. Nem hagyom, hogy emléke elhalványuljon és feledésbe merüljön...az ő tündérei emlékezni fognak rá, hogy ki volt ő és mennyi mindent tett értük. De az életnek folytatódnia kell és mi más lehetne jobb, mint belemerülni a tettekbe. Egyre kértem a JóIstent és miután elvitték a kórházba csak azért imádkoztam, hogy úgy legyen, ahogyan papi is szeretné...csak ezt mormoltam magamban...és akkor megszólalt a telefon...Zsolti volt az sírva, hogy meghalt... Most már jó helyen van...nem szenved többé...mi még szenvedünk a hiányától és nem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel, mert sírok akár hányszor rá gondolok...és most is, mert túl friss a dolog...de azt kell tennünk amit ő kért tőlünk..."Vigyázzatok magatokra!" Ezt tesszük...leszünk támaszai maminak és egymásnak...a családnak.
S hogy megnyugtassam egy kicsit magam...két órát szántam egy kis virág készítésre. Be sem fejezhettem, mert Liza ment néptáncra és már vitte is magával...nem nehéz örömet szerezni a lányaimnak.

Pipere táska...

Lizának készítettem, hogy az apróságait, mint a fésű, hajgumi és mindenféle apróságot ebbe pakolja bele a mosdó széle helyett. Ugyanis hétvégén ő mindkettő mosdót telepakolta a saját cuccaival, hogy neki arra fürdéskor és utána szüksége van. Mivel minden egyes dolgot kipakolt...gondoltam jobb lesz gyűjtő hely s így legalább nem látom és rendezettebb. Baglyocskát készítettem az elejére és rózsaszínű cipzárjának köszönhetően vidám kis tároló lett... Utólag nézve, lehet, hogy a cipzárt nem így kellett volna rávarrni, csak nekem megtetszett, hogy a színe feltűnőbb, ha nem kívülre rávarrom az anyagot... 

Nem minden sikerülhet elsőre!!!

Ilyen ez a kézimunka is... Azt mondták egyszer nekem, hogy olyan jó, mert amihez hozzá nyúlok, abból lesz valami. Hát persze, hogy lesz...mindenkinek...csak abból nem lesz semmi, amihez hozzá sem fogunk. Az már más kérdés, hogy mennyire szép szemünknek. De, hogy ne csak a szépet mutassam, hiszen tele vagyok" hibákkal és nem is akarom véka alá" rejteni, megmutatom Liza kérését, ami felül múlja képességeim... Egyszarvú...és virág...amit szeret.

Á...ez már úgy is kísérletezős táska!

Ha volt egy kis időm, akkor csak úgy öltögettem a tű nyelvét"! Még mindig készülő félben van... Szeretnék rá horgolt díszt is ölteni...csak, hogy olyan vegyes legyen. Majd ami megtetszik...vagy amihez kedvem lesz. Végül is így a jó, ha örömmel és kísérletezős kedvben vagyok...lesz, amilyen lesz, de az enyém" lesz. A könyveket meggondoltam, mert a forrásnál mindenki láthatja egy helyen. Minek vesződjek ezzel.., vannak akik vesződnek! Megaztán" ott van. Minden. Én maradok a magam kis kísérletezős, alkotó, tanuló munkáimnál...ne térjünk el...

Azt...még nem tudom lepke lesz-e vagy méhecske! D:))

Ma már 1 óra volt!

Ajaj...ez is olyan, mint a horgolás! Bajok lesznek...

Csak egy félórácskát"...

...csak, hogy megnyugodjak! Persze legszívesebben többet is szenteltem volna a kézimunkának", de annyira hajtott a vágy, hogy se tervem...se különösebb ötletem nem volt, hogy mit hímezzek rá...ahogy szoktam neki estem. A ribbon virágok és szépségei szívembe lopták magukat. Persze ez volt a legegyszerűbb azok közül, amit láttam...viszont igen mutatós. Szerintem... Elrontani sem akartam, így inkább megtervezem a következő lépéseket és bekukkantok ötletekért a Pinterestemre. Ennyire telt magamtól...D:)) Vannak egyszerű öltések a fejemben, de abból csak keszekuszaság" lesz, ha nincs tervem! Nagymamáim kezeik közül igen sok szépség került ki...terítők, ruhák, falvédők...én csak meghunyászkodok előttük, de hihetetlen milyen jó érzés kerít hatalmába, ha nekiülök... Ha falvédő nem is...bár eltudnék modernet képzelni a házba...valami apróságok csak születnek a továbbiakban általam...amolyan Flórásak! D:))