Természetes...

Miért van az, hogy minden szépség a természetes szépségében mutatkozik meg? Ki az, aki fel is meri vállalni az igazi arcát s nem pedig csak egy kiló vakolattal érzi jól magát? Nos, őszintén én régebben sokkal többet rejtőzködtem minden alá csak hogy ezzel éppen az ellenkezőjét váltottam ki... Persze az ember változik...már aki. Én sok mindenre rájöttem. Persze ehhez kellet az, hogy az ember megtalálja azt az embert, aki mellette áll és akitől szeretetet kap, aki elfogadja a hibáit... Hihetetlen mennyi dolog megváltozik az életünk folyamán és mennyi minden kiváltó ok van, ami felnyitja szemünket a sötétség előtt és elkezdjük meglátni a szépséget, az igazságot, a jót és a rosszat, az életünk értelmét, hogy éppen kire hol van szükség...de milyen sok erő kell mindez megéléséhez és milyen jó dolog, ha ezeket nem magunkban éljük meg, hanem a családunkkal. Az események pörögnek...néha olyan gyorsan játszódik le egy-egy jelenet, hogy fel sem tudjuk mérni a jelentőségét, észre sem vesszük a szépségét és nincs időnk felmérni a történés keserűségét, mert csak úgy jön mint egy nyári zivatar...egy pillanatra felvillan az égen a szivárvány (-amit vagy észre veszünk vagy éppen elkerüli figyelmünk!) és az eső tovább megy...szinte még nem is tudatosult az érzés, hogy esett, mert olyan pillanatok alatt játszódott le...és mégis annyi idő volt..., hogy megesett.