Tavaszi veteményezés...

Azt hiszem nincs annál jobb érzés, amikor az ember maga szedheti le a kertből a saját kezűleg ültetett palánta...mag...gyümölcsét"! Imádok kertészkedni, de ez is akkor öröm, ha az ember tényleg nyugodtan tudja élvezni jótékony megnyugtató hatását és nem sürgetik, hogy menjen már befelé... A föld számomra kincs és sosincs elég belőle... Tegnap sikerült a dísznövény kertemet kitakarítanom az elszáradt virág maradványoktól...és fű száraitól. Hát tegnap nem hívtak be...reggel kilenctől este hatig elég is volt. Mindenem fájt már a sok fű visszavágásától, de ez amolyan öröm fájdalom, mert jó volt megtisztulva látni a végén a kertet. Ráadásul mára mit sem érzek az egészből csak jót...ha kitekintek. Az én drágám eltörte az egyik bordáját, így nem volt segítségem. Tavaly az egész füvet ő vágta vissza, most én, de használtam mindent...metszőollót, sarlót, sövény vágót...de kesztyűt azt megint nem! Most sikerült a palántáknak venni földet...keverve használok általános virág földet, tőzeget és marha trágyát... Kissé lemaradva érzem mindig magam...de majd csak kialakul minden. Viszont nagyon jó ötletet találtam a magoknak... Egy kis újrahasznosítás is van benne. Ha nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy sűrűre vessük a magokat akkor készíthetünk mi magunk újságpapír, liszt, víz segítségével szalagokat, amibe a mag beleragad...így kerülvén el a ritkítás munkafolyamatot. Végül is ez is munkával jár, de nem olyan piszkos" úgy gondolom...

A víz és a liszt segítségével csirízt" készítünk. Ez egy ragadós massza, amibe a magok beleragadnak. Megszárad...feltekered és már viheted is ki a kertbe a helyére. Mivel még mond rossz időt, addig ezt a műveletet el is tudom végezni... AZ ÖTLET INNEN SZÁRMAZIK!

Kellemes készülődést nektek is!