Végre egy kiadós eső....nem éppen a levendulához tartozik ez a közlésem, de biztos hogy a levendulának is "jól esik"! Eddig igen csekély csapadék esett, ami a veteményeskert összhangján is látszik...nem éppen a buja zöldet látom a növényekben....de remélem most beázott még a 4 méter mélyen elhelyezkedő apró szulák tarackoló gyökere is, hogy aztán újult erővel törhessen a felszín fölé....egyébként hihetetlen ez a növény és nem csoda, hogy kiirthatatlan ráadásul a magjai is 28 évig csírázóképesek....
Na, de vissza rugdosom magam a levendulához....bár azt nem tudom írásom megjelenik-e ma este, mert úgy látom elment a net is ebben a viharban....menny ég és dörög villámok serege cikázik az égen a jó Isten görgeti a boros hordóit a mennyekben....
Na már most ismerjük a levendulás cukrot és levendulás vajat is...így akár további levendulás sütikéket is készíthetünk ezek segítségével. Találtam egy igen egyszerű teasüteményt...
Levendulás teasütemény...
3 dkg porcukor
5 dkg kristálycukor
22,5 dkg olvasztott vaj
1 teáskanál levendula virágzat (szárított vagy friss)
1 teáskanál vanília
25 dkg liszt
1/4 teáskanál sütőpor
A cukrot az olvasztott vajat keverjük össze, adjuk hozzá a levendulát, vaníliát, sütőporral kevert lisztet. Dolgozzuk csomómentesre. Kis gombócokat lapítunk ki sütőpapírral bélelt tepsire 190 fokon..kb.20 perc süssük készre...
A kép csak illusztrációnak számít, de hasonlóan fog kinézni. Majd ha megsütöm megmutatom....
Amivel most jövök az nem sütike, de mivel imádom a hagymát és néha képes vagyok elszállni vele...amit hozzáteszek direkt és úgy szeretem...találtam egy igen szimpatikus hagymaságot...akár télire, de frissen pirítósra kenve is elképzeltem...
Provancei hagymalekvár levendulával...
1 deci olívaolaj
1 kg tisztított vöröshagyma
1 dl almaecet
130 ml méz
1-1-1 teáskanál morzsolt kakukkfű- rozmaring-só
1 evőkanál aprított levendula
A tisztított szeletekre vágott hagymát az olajon 10 percig pároljuk fedő alatt ügyelve, hogy ne piruljon...világos maradjon a hagyma...a párolás után a levendula kivételével mindent hozzáadunk és fedő alatt további 30-40 percig pároljuk...amikor már majdnem krémesre puhult, turmixoljuk le...és a végén keverjük bele a levendulákat.
A lekvárt kigőzölt üvegekbe töltjük, majd tegyük rá a tetőket, fordítsuk meg egy pillanatra és mehetnek a száraz dunsztba. Ha azonnali fogyasztásra készítjük akkor a hűtőbe.....
Nyam-nyam!
Egyébként is érdekes ez a levendulahét itt nálad, de ez a hagymalekvár! Első olvasatra kiverte a biztosítékot -hogy őszinte legyek-, de talán mégis megérne egy próbát...
VálaszTörlésHa..., akkor referálok hagymalekvár-ügyben! :-)
Szia Thea! Nálam még csak bimbós a levendula, így a kipróbálása bárminek is későbbre marad...addig érnek és emésztődnek a gondolatok....,akkor meg majd megszülöm....!
VálaszTörlésA hagyma egyébként is édes így úgy gondolom a mézzel és a fűszerekkel igen harmónikus ízhatást lehet elérni....ezt tutira ki kell próbálnom! Majd átnézek hozzád te ki ered-e!?!?!
Ne haragudj, nem köszöntem!
TörlésLégy üdvözölve!
Ne tessék provokálni kérem szépen! ...hát hogyne merném, kérdés, hogy utána fogyasztásra kerül-e, vagy csak a polcra, dísznek... ;-)
Egyébként mi is szeretjük a hagymát, használjuk is gyakran, csak olyan különösen hangzik így: "hagymalekvár".
Jaj, de bolond" vagy (viccesen értsd!)...dehogy provokállak csak megörültem, hogy írtál és felkiáltottam örömömben, hogy: Szia Thea! Nem azért, mert nem köszöntél....én sem köszöntem most!!! De...üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, szép a lovad. Mi szél hozott moncca erre.. Mi vagyon a szíved terhe?....ismered???
VálaszTörlésEgyébként érdekes, hogy amíg két ember nem ismeri egymást könnyen félreértelmezhetnek a másik szájából, akár vicces dolgokat is! Nem így van? Ma akartam a blogodra írni a telefonomon, hogy milyen szép két úrfid van...nekem meg van két szép kisassznykám..csak a mobilom nem vette be a közlendőmet. Gondoltam majd este, ha gép elé ülök! Ha nem ízlik a hagymalekvárod...küld el nekem, majd én MEGESZEM!!!
Puszi!!!!
Szerintem értjük egymást és örülök Neked!
TörlésHogyne-hogyne a drága Süsü!
Tény, hogy ha nem látjuk egymás tekintetét, félre lehet érteni a közölteket.
Magam is csak vicceltem a "provokálással", azért is került a végére a kacsintópofa. ;-)
Amint kinyílik itt is a levendula, nekiugrok a lekvárnak.
Addig is, szeretettel várlak és örömmel jövök! Pláne, ha tudok üzenetet hagyni. Van sajnos, hogy vacakol a gugli, olyankor nem jeleníti meg a pityókás betűket a szóellenőrzéses robotellenőrzés.