....embert írásairól! Mindig is óriási boldogság övezte, ha Liza sétálás közben madártollra bukkant. Olyan, mintha kincsre bukkantunk volna...és bearanyozta a pillanatot. Haza hoztuk és gyűjtögettük egy tartóban. Aztán a barátnőkkel ahogy játszottak vele...a tollaknak megtört a szépségük, míg egy napon kidobtam őket.....
Azóta kevesebb madártoll gyűlt össze, de talán ha jó idő lesz, akkor egy-egy utunk során újabb szépségekre bukkanhatunk, amit aztán jobban megőrzünk, hogy ne veszítsen szépségéből.....ki tudja lehet, hogy hasznosítsuk is valamire őket, mint ezen a képen is olyan különlegessé teszi a leveleket...vagy bármi is legyen ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése